Google+

A diófa árnyékában


Nyárelőn, a fa alatt,
kereszt alatt, lomb alatt
Néztem, ahogy ment a Nap,
szaladt csak sok gondolat 

Kereszt alatt, lomb alatt,
nyárelőn, sok gondolat
Minden múlt, de lomb alatt,
nyárelőn csak hit maradt.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Szív szalad

Szív szakad, szív marad
rohan sok pillanat
Szív szakad, szív marad,
múltad majd befogad

Szív szakad, szív marad
elnyel a pillanat
Szív szakad, szív szakad
Sír fed el, befogad.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Forrás és csillag


A víz felold, a hegy bezár
Ások, s nem-kincsem kincs már
A víz felold, a hegy bezár
Gyémántként fénylik az éj, a magány

A víz felold, a hegy bezár
Az egeknek romjait elragadták
A víz felold, a hegy bezár
S a hajótörött, lám hazatalál.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Emlékszem


Emlékszem, orgonát szakítottál
S én csak éppen eszméltem
Ami volt, elmúlt, már minden mögöttem
Emlékszem, mosollyal tanítottál

Emlékszem, rózsát kértél
Kezeink közül kipergett minden
Abból, mi volt, már semmi sincsen
Emlékszem - voltál, éltél.

 

/Nagyapám emlékére/



Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Füstkarikák


Ahogy a pipám kazánjában felvillanó fénybe néztem, úgy tűnt, ilyen kazánokban, ilyen fények mellett, ilyen vagy sokkal vadabb tüzekben készül a jövő is.

Sötét tükreim

A lemenő Nap még dolgozni lát
Furcsa darabokra hullott a világ
S a darabokban is ott van e Nap
Aláhullunk, Ikaroszként, megannyi Nap-fiak

Izzó sötétségben egyre menekülök
Kihűlnek az ölelések, holtan elterülök
Fölöttem elzúg a sötét, az éj
Egyedül vagy, ha mersz, remélj.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Nem jelzőfények...



Nem jelzőfények, csak kirakatok
Feledtetnék a sok tegnapot
Mi elvált már, s el nem válik
Míg csöppnyi időnk mind el nem mállik

Nem jelzőfények, csak kirakatok
Sötét, terhes futóhomok
Mely lehúz most a mélybe,
hol a szóra várunk, a fényre.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Küzdelem a felejtéssel

Mélységek kristálya, ragyogó éjszaka
Felhőkbe burkolva sorsomnak csillaga
Táncol e káprázat szemeim előtt
S nem tudom, mi az, mi már rég eldőlt

Csendes fohászok asztalfiók-soraim
Csontjaimban érzem, mint múlnak poraim
Minden percem, órám lopott kis valóság
De jaj, tán az egész egy hiábavalóság!

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

A válságról


Mint a letaszított Lucifer, úgy zuhan alá a darabjaira hulló, gyorsuló ütemben sötétedő és üresedő, egyre inkább virtualizálódó, egyre inkább absztrakttá váló világ az apokaliptikus mélységekbe.