Google+

Új ködök


Régi csúcsok, új ködök
szürke pászmák fej fölött
Emlékek és darabok,
múltba révedt sok halott

Samarkand


I.

A torkolatnál jártam,
hol a folyó a legmélyebb
S az éj a legsötétebb
A fák alá ülve vártam

A katolikus életrend


A kereszténység soha sem volt egy egyszerűen devocionális út. Nem véletlen, hogy a keresztény misztika három utat, három megismerési rendet, három fajta kinyilatkoztatást ismer el, ahogy az sem, hogy a legfőbb parancs, hogy "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!" (Mk 12,30-31)

A három út a via purgativa (καθαρσις), a via illuminativa (φοτοσις) és a via unitiva (θεοσις). A via purgativa az önvizsgálat útja, ahol felfedjük önmagunk előtt tudatosan az Istentől való elfordulásunk gyakoriságát és ezen tendenciák erejét. A lelki megtisztulás útja ez.

A via illuminativa, azaz a φοτοσις, a megvilágosodás vagy inkább megvilágosítás útja, melyre akkor érünk, amint Isten igazságának fénye életünkbe kezd áramolni. Isten fénye átvilágít, eltölt, felmelegít, mígnem ragyogni kezdünk. Ez a szív útja.

Az égi óceán



Az álmok, bár idővel továbblépünk, szinte megragadhatatlanul ott maradnak egy-egy pillanatban. Belekapaszkodnak a fénybe, a szelek szárnyaiba, kósza gondolatokba, melyekkel aztán hálókat alkotnak, s az arra érzékenyek olykor belegabalyodhatnak.

Maguk sem tudják tán, hogy miért vagy hogyan, de rájuk tör egy érzés, egy sosem volt emlék, egy nem érzett íz, egy morzsányi teljesség - a déjà vu, melyet valaki magából szakított vagy épp műtött ki gondosan, majd becsomagolta és útnak engedte.

Egy darab álom, szív, egy kevés szerelem papírsárkánya, mely mégis, valami furcsa gravitáció, valamifajta leláncoltság miatt soha sem tudott nekivágni a valódi végtelennek, s az emberi világhoz csapódott. Egybeforrt volna vele? Talán.

Anyagtalanul, testtelenül sodródik, az álmodozók, keresve csavargók hitére, képzeletére utalva, melyek nélkül semmivé válna tán teljesen és visszafordíthatatlanul. Mily’ illékony ez a csoda! És mégis: ezer évek múltán is meg lehet ragadni valamit belőle. És ha megragadtam, kifordítom vele a sarkaiból a világot.

És ilyen a szív is, mely felétek üzen, a partokon túlról. A vizeken túlról. Melyeket nem hódított meg még senki sem. Mert még nem álmodták meg az álmokat, melyek elhozzák a csodát és valósággá érlelik a képzelet gyümölcseit. Még nincs kész a hajó, ami átszelhetné e világokat.

De az ígéret már valahol a világban van. A levegőben. A pillanatokban, foszlányokban, melyek aztán maguk is a lét szövetének részeivé válnak. Megkezdődhet az eloldódás. A láncok elpattanhatnak. A repülés valósággá válik, a papírsárkány pedig nekivág az addig lebírhatatlannak hitt, határtalan térnek.

És akkor megtalállak benneteket. Újra.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

/Elhunyt szeretteimhez/

Pár percre


Csak pár, nyugodt percet adjatok
Csak pár, nyugodt percre hagyjatok
Ti gondolatok, régi temetők
Elmúlt pillanatok: fagyos szeretők

Csak pár, nyugodt percet adjatok
Csak pár, nyugodt percre hagyjatok,
Míg magam lehetek, s nem kínoztok,
Nem merednek rám régi sírboltok

Csak pár, nyugodt percet adjatok
Csak pár percre, de hagyjatok
Míg írnom sem kell, csak néznem,
mint száll pipám füstje az égen

Csak pár, nyugodt percet adjatok
Csak pár, nyugodt percre hagyjatok
Ti gondolatok, régi temetők
Elmúlt pillanatok: fagyos szeretők.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Az arany fonál


Minden csillag fent ragyog már
Mit tehettél megrajzoltál
Sorsod vonala felfestve,
sötétlik, de ragyog az este
Hiszen nem vagy egyedül

Benned megannyi ős,
múltak egész sora feszül
Néz vissza apáid szeme,
Megannyi szívnek izzó szene
S füleidben anyai visszhang

Hallod, mi elhalt, némán
kiált utánad, kullog léhán:
Megannyi kép, hang, illat
Jöttél, vagy, de hívnak
S ragyog az égbolt

Most örüljünk, most vigadjunk
Most ölelje egymást a karunk
Míg lehet, mert itt ezt kell
Míg nem szólnak: ébredj, kelj fel!

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Kereső gyertyaláng


Mit leírnak, ki olvassa el?
Ha elfeledik, ki oldja fel?
Lakatok és zárak alól,
halkan, sírva - emlék dalol

Darabja csak az időknek
Morzsája sok esztendőnek
Ha elfeledik, ki oldja fel?
A gyertyákat, jaj, ki oltja el?

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Köröttünk Atlantisz


Köröttünk Atlantisz -
zuhanó ametiszt
a világ, minden süllyed
Magához veszi az Úr a fiát
S tán új Igét nyilatkoztat

Addig borul az ég,
gyűlik az éj -
mint a világ, süllyed
Míg el nem küldi fiát:
Az Úr új ünnepet hirdet.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Bölcső az ég peremén


Bölcsőm e kék ég,
mely a világra ringatott
Sorsom kimérték rég,
hogy legyek énekes halott

Jöttem én is, mint mások -
megannyi búval, bajjal
Jöttem mosollyal, látod
S megyek halk morajjal.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Tükör által homályosan


Tán megszúrtam a Megváltót,
Szent, gyámoltalan oldalán
Mégis, áldva hívtam nevét,
mikor haltam azután.

Korok vajúdtak kínban,
pompa és küzdelem közepén
Harcoltam és haltam sokszor
e csillag hátán én.

Vétkeztem is, szenvedtem is
Voltam hős és bitang
Gyomor, szégyen, ország -
minden harcért sírhant.

Tükör által, homályosan
láttam időtlen viszályt,
Hol számtalan alak,
név alatt - én voltam, ki állt.

Ezért a jövőben örökre,
küzdjek bár, mint egykor,
Haljak, hogy harcosnak szülessek,
de haljak még, mint akkor.


Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

/George S. Patton Jr. tábornok Through A Glass Darkly c. versének ITT közölt, csonka verziója alapján készült műfordítása/

Sötét tó tükre

Telihold ezüstje, éjjeli égbolt
Szétszórt álmok mindenütt, mindegyik félholt
S mit tó tükre mutat, nem az élet
Fekete ecsettel fest furcsa, torz képet

A hamu nem sok, már annyi sincs
Múltad nem több, csak romlott kincs
Szétszórt álmok mindenütt, kedves halottak
Telihold, sötétség, az éjszakák fagyottak.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

A téli nap


Az ablakon át a hideg téli nap simogat. Még bizonytalan, hiszen nem jött el az ideje. Bizonytalan, ahogy én is az vagyok. Mint távolodó járművek, úgy hagy el minden gondolat, kép. Végül az emlékek, az arcok, a fények is itt hagynak. Egyedül leszek, igazán.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Tükörkép, mit sosem láttam



Az adott pillanattal mindig el vagyunk maradva. A jelen olykor eseménytelennek tűnő mozdulatlanságában is olyan mélységek, olyan komplexitás rejlik, melyet teljes mértékben sem akkor és ott, sem később nem tudunk egészében belátni.