Vissza az álmok útján
Utolsó titkom most elmondom, felfedem
Nem titok az - ott nyugszik a gyökereken
S szélnek, Napnak járásában
Holdnak fátylán, Föld-forgásban
Hogy szívem a holtak asztalán
Emléküknél, lábuknál hever
De két kezed őrzi még azt
Ezért ha világlik, ezért ha ver.
/Szilvinek/
Fehér haboknak hátán
Mint aki háborúba megy,
mostan én is úgy indulok
Szívemben felvértezve,
Eléd szerelemmel futok
Nekivágok az erdőnek,
az ismeretlennek - Veled
Bennem égő reménnyel:
A végén csak tisztás lehet
S megyünk majd, kéz a kézben,
előre, amíg csak lehet
Míg a halál el nem választ
Míg lehunyod két szemed
De tovább is - egy úton,
mely örök, vég nélkül való
Arany alkonyatban, fényben
Úszunk, mint isteni hajó.
mostan én is úgy indulok
Szívemben felvértezve,
Eléd szerelemmel futok
Nekivágok az erdőnek,
az ismeretlennek - Veled
Bennem égő reménnyel:
A végén csak tisztás lehet
S megyünk majd, kéz a kézben,
előre, amíg csak lehet
Míg a halál el nem választ
Míg lehunyod két szemed
De tovább is - egy úton,
mely örök, vég nélkül való
Arany alkonyatban, fényben
Úszunk, mint isteni hajó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)