![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinXQzwxAgPJeTdNWd8Abs4LqJB83NzzxdiX5q1BcpgbROSd21inryQ3HTZrSYT8YdfnmmHTvFBHlJenVk2SXsxbldKAEvM7k4U4n_VX5rJHxZWya1nytWAauGSL6acM5OIRNGo6rMLbHpX/s400/dombokon_utakon.jpg)
A délutáni alvásból ébredve, szinte azonnal nekivágtunk a domboknak, ismét. Még valami lágy könnyűség táncolt homlokom mögött, még emlékeztem az elalvás előtti pillanat utolsó kilégzésére, ahogy egyszerre, hirtelen - ám egyáltalán nem kellemetlenül – távoztam.