Google+

Küzdelem a felejtéssel

Mélységek kristálya, ragyogó éjszaka
Felhőkbe burkolva sorsomnak csillaga
Táncol e káprázat szemeim előtt
S nem tudom, mi az, mi már rég eldőlt

Csendes fohászok asztalfiók-soraim
Csontjaimban érzem, mint múlnak poraim
Minden percem, órám lopott kis valóság
De jaj, tán az egész egy hiábavalóság!

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!