A mennyei királyság kifeszített vitorlái
Az égnek örök vándorai, felhőknek bárkái
S nem tudjuk mily erő görget és hova
Látom az új rügyeket, új ágakat
De, hogy melyik mit hoz majd, nem ismerem
Mondd, e fa vajon mily gyümölcsöt terem?
Lesz, ami hozzon virágzó álmokat?
Most indul minden, most fakad
Szárba szökken, fényre vágy, Napot hív
De ajkadon síri csend, szinte kín
Felettünk végtelen kékség halad
Szél borzolja a tájat, hajlít fát, csavar bokrokat
S mi fényes nappal volt, az most éjre vált
Mi élet volt egykor, várja most, hívja a halált
Csitt, nem! Ez csak a Tél visszhangja, mi hívogat.
