Google+

Vissza az álmok útján



Utolsó titkom most elmondom, felfedem
Nem titok az - ott nyugszik a gyökereken
S szélnek, Napnak járásában
Holdnak fátylán, Föld-forgásban

Hogy szívem a holtak asztalán
Emléküknél, lábuknál hever
De két kezed őrzi még azt
Ezért ha világlik, ezért ha ver.

/Szilvinek/


Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Fehér haboknak hátán

Mint aki háborúba megy,
mostan én is úgy indulok
Szívemben felvértezve,
Eléd szerelemmel futok

Nekivágok az erdőnek,
az ismeretlennek - Veled
Bennem égő reménnyel:
A végén csak tisztás lehet

S megyünk majd, kéz a kézben,
előre, amíg csak lehet
Míg a halál el nem választ
Míg lehunyod két szemed

De tovább is - egy úton,
mely örök, vég nélkül való
Arany alkonyatban, fényben
Úszunk, mint isteni hajó.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!