Zátonyok könyve

A zátonyokon ülök, s nézem:
Múltunk füstölgő romjai az égen
Nyomai egy letűnt világnak
Száradt szirmai egy gyönyörű virágnak

Felütöm most e láthatatlan könyvet
Sírok bele pár keserű könnyet
Ne felejtsd: ez a hajótörött könnye
S zárul már a zátonyok könyve.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Kacatok és hamvak

Minden íz megromlott a számban
Csak néhány emlékkép van nálam
De a jelen mindent átír
Tudom: szerettél.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Holt álmok uralma

Mögöttünk már ezredévek
Ösvények és felejtések
Benőtt utak, összedőlt kapuk
Szél görgeti a rengeteg hamut

Kezem fagyott, ültetésre béna
Nincs mag, legfeljebb széna
Kint állok, csupasz ég alatt
Kárálnak köröttem fekete madarak.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!