I.
Csillagporos tavaszi éjen
Ahogy a kert aljára értem
Felszikrázott bennem valami újra
Mintha a sok régi gyökér utánam nyúlna
S lángolt megint az évszak: belül
Emlékszem, éreztük még a telet
De Tavaszunk eljött, az idő letellett
Kívül és belül, húrokon, egyedül
Tavasznak sugara bennem most lemerül
Szárba szökkent, burjánzott a rend
II.
Kinn a földön, újra
Felettünk csak végtelen ég
Tér, csillagok, hangtalan zenék
Visszhangzó múltam - minden ős
Keringés, áramlás, olvadó rügyek
Lemenő Napnak festett játéka
Házam falán hazámnak árnyéka
Esõcseppekként a mindenség lepereg
III.
A távolban lángol már a táj
S bár diófám még oltalmunk
Lesújt rám majd teremtő Napunk
Megéget, mint egy szerelmes száj
Az évszak hullámzik, levegő húrja pattan
És mi látjuk előre: az előre láthatatlan
A lét sebesült madárként zuhan,
Hogy hamvából egykor majd újjászülethessen.
