Ahogy a pipám kazánjában felvillanó fénybe néztem, úgy tűnt, ilyen kazánokban, ilyen fények mellett, ilyen vagy sokkal vadabb tüzekben készül a jövő is.
Eszembe jutott minden hideg, átfűtött éjszaka, mikor nagy fájdalmak közepette haldoklott a lelkem, ahogy új önmagamat szültem.
Haragudtam a világra, másokra a fájdalom miatt, pedig valahol mélyen belül tudtam: csak magamra haragudhatok. Ettől még mérgesebb, elkeseredettebb lettem.
Kicsoda hát ez az új én? Még magam sem tudom. Nem ismerem. A pipa duruzsol, száll a füst. Most csak ez van. Kellemes a csillagokkal teli éj.
