Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Némán, ahogy éltünk- elmegyünk
És nem tudja senki: szerettünk
Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Tragédiák a mosolyok mögött
Elbarikádozott érzelmek között.
Áradás után
Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Némán, ahogy éltünk- elmegyünk
És nem tudja senki: szerettünk
Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Tragédiák a mosolyok mögött
Elbarikádozott érzelmek között.
Az örök Ikarosz
Minden hatalmam e tiszavirág
Pillangók ülik múló világaim torát
S ahogy magányom tengere sodor
Leláncolt Prométheusz
Tűzért indultam, de csak láncok lettek
Magamra aggattam e rengeteg terhet
Eldobtam azt, mi nemes, magas
Sirattam ezer elmúlt Tavaszt
Tűzért indultam, de csak láncok lettek
Mit szakítottam, mindent felperzselt
Eldobtam azt, mi nemes, magas
Örök utam immár sötétségben halad.
Tűzért indultam, de csak láncok lettek
Mit szakítottam, mindent felperzselt
Eldobtam azt, mi nemes, magas
Örök utam immár sötétségben halad.
Mindenem a napvilágon
Bezárkóztál, megmerevedsz, kihűlsz
Fagyottan darabjaidra repülsz
Ahogy minden, mi bomlik - viszi a szél
S ki hisz, mindig új csodákat remél
Némaság, bénaság, oldalamban repeszek
Szerelmed adott múlhatatlan sebeket
Melyek nem gyógyulhatnak, s nem tagadhatom:
Szeretni tudlak csak, és mi nincs, nem játszhatom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)