A pillanat mágiája

Az élet ismét táncolt a szívben
Ölemben kék ég volt
Öledben kék ég volt
S valami megmozdult a mélyben

Kertek alján ér el mindig a PILLANAT
Átjár, áthat, átölel Az Egész
Átvillan rajtam: a mindenség, mit megélsz
Furcsa mágia igéz - idéz, hívogat.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Világok gyertyafényben

Görnyedt árnyam a falon nyitott könyv:
Sárguló lapjain fakuló életem
Sárguló lapjain suhanó éveken,
Láthatom, mint száradt meg minden könny

Láttam, hogy nőtt világ-naggyá,
Sötétből lett világossá, majd újra:
Szívem régi dallamok után nyúlna,
S a sötétben felednék, ha hagyná.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Teret álmodék, anyagot

Szeretnék újra szépen beszélni,
igazat mondani, s nem nagyot
De a múltnak betűire már vak vagyok
S régi szóra, még ha igaz is, szép

Süket eme kor, a rongyos, néma jelen
Mely zajong csupán, de semmit se mond
Magára hagy, hogy feltaláld otthonod
Újra, egy régi-új, üres élet ellen.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Szobányi univerzum

Emlékek húrja pendül
Múlt zenéje: árnyak s fény
Csukott szemhéjakon napfény táncol
Szín, illat, kép mind rezdül

Újra hallom a fényt, végre
Látom megint a hangokat
Érzek belül minden színt
Mint gyermekként, örömben égve.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Emlékek kőkereszten

Új idők járnak, nem írok
Új szelek fújnak, nem sírok
Új zenék szólnak: néma csend
S távolba révedek én:
Hol tán még csillan a rend 

Új idők járnak, nem írok
Új szelek fújnak erre,
kicsiny tüzet óvok
Átmenteném magamat
Mosolyokat, szép szavakat

Új idők járnak, szürke ég
Új szelek fújnak, gyertya ég
Szobánkba hív a csók szava
Néma csend az új zene,
Őriz, óv - Szerelem illata.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!