A zátonyokon ülök, s nézem: Múltunk füstölgő romjai az égen Nyomai egy letűnt világnak Száradt szirmai egy gyönyörű virágnak Felütöm most e láthatatlan könyvet Sírok bele pár keserű könnyet Ne felejtsd: ez a hajótörött könnye S zárul már a zátonyok könyve.
