Az ablakon át a hideg téli nap simogat. Még bizonytalan, hiszen nem jött el az ideje. Bizonytalan, ahogy én is az vagyok. Mint távolodó járművek, úgy hagy el minden gondolat, kép. Végül az emlékek, az arcok, a fények is itt hagynak. Egyedül leszek, igazán.
