I.
A torkolatnál jártam,
hol a folyó a legmélyebb
S az éj a legsötétebb
A fák alá ülve vártam
Napkorong, fényes pillangó
Az idő a tenyeremben
Múlt és jövő, egy pontban, felettem
Szárnyalunk, mint a fehér ló
II.
Fényből építettem e házat
Ima és ének minden fal
S elkerül minden vihar
Nincs éjszaka, nincsen bánat
Lépj a tűzhöz velünk
Ne félj, nincs semmink
Isten a mindenünk
És nincs semmi ellenünk
III.
Áldd meg hajónkat,
a vitorlát, az evezőket
Szerencséért kérd az isteneket
Támasszanak jövőt, újat
A partok álma kísért
S homokból vízre vágyom
Mondd, meddig tart még az álom?
Hol van, mit a múlt ígért?
IV.
Árny táncol a falon
Lobogó tűz a világ
S oly messze otthonom
A forgatag leránt
Az éj selyme a testeken
Álomtalan álom világa
Sötét ezredéveken
Mondj egy apró imát
V.
A barlangból nézem kincsem
Nyújtózó fény, te hatalmas Isten!
Tigris hátán csíkokat látok,
s minden csíkban százezer világot
Majd megint itt az éj
VI.
Már a Nap felé tartasz
Ez az utolsó, fénylő út
Az éj most végtelen kút
Élőbb vagy, mint egykor a hamvak
VIII.
Karjaidban jövőnek ígérete,
méhedben Nap gyúl
Ajkaidról ének húz
Ez már a mindenség éneke
