Holt álmok uralma

Mögöttünk már ezredévek
Ösvények és felejtések
Benőtt utak, összedőlt kapuk
Szél görgeti a rengeteg hamut

Kezem fagyott, ültetésre béna
Nincs mag, legfeljebb széna
Kint állok, csupasz ég alatt
Kárálnak köröttem fekete madarak.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

A beavatásról

Több, mint tíz évet töltöttem a mester társaságában. Nem mindig és nem minden pillanatban voltam vele. Mint minden kapcsolatban, ebben is vannak magaslatok és mélypontok, bár számomra ez a mesterrel való viszony mindig is sokkalta kevésbé volt drámaibb, mint amit személyes életemben megéltem.

Áradás után

Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Némán, ahogy éltünk- elmegyünk
És nem tudja senki: szerettünk

Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Tragédiák a mosolyok mögött
Elbarikádozott érzelmek között.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Az örök Ikarosz

Minden hatalmam e tiszavirág

Pillangók ülik múló világaim torát

S ahogy magányom tengere sodor

Örök Ikarosz: folyton alábukom

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Leláncolt Prométheusz

Tűzért indultam, de csak láncok lettek

Magamra aggattam e rengeteg terhet

Eldobtam azt, mi nemes, magas

Sirattam ezer elmúlt Tavaszt

Tűzért indultam, de csak láncok lettek
Mit szakítottam, mindent felperzselt
Eldobtam azt, mi nemes, magas
Örök utam immár sötétségben halad.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!