A víz felold, a hegy bezár
Ások, s nem-kincsem kincs már
A víz felold, a hegy bezár
Gyémántként fénylik az éj, a magány
A víz felold, a hegy bezár
Az egeknek romjait elragadták
A víz felold, a hegy bezár
S a hajótörött, lám hazatalál.
Forrás és csillag
Emlékszem
S én csak éppen eszméltem
Ami volt, elmúlt, már minden mögöttem
Emlékszem, mosollyal tanítottál
Emlékszem, rózsát kértél
Kezeink közül kipergett minden
Abból, mi volt, már semmi sincsen
Emlékszem - voltál, éltél.
/Nagyapám emlékére/
Füstkarikák
Ahogy a pipám kazánjában felvillanó fénybe néztem, úgy tűnt, ilyen kazánokban, ilyen fények mellett, ilyen vagy sokkal vadabb tüzekben készül a jövő is.
Sötét tükreim
A lemenő Nap még dolgozni lát
Furcsa darabokra hullott a világ
S a darabokban is ott van e Nap
Aláhullunk, Ikaroszként, megannyi Nap-fiak
Izzó sötétségben egyre menekülök
Kihűlnek az ölelések, holtan elterülök
Fölöttem elzúg a sötét, az éj
Egyedül vagy, ha mersz, remélj.
Nem jelzőfények...
Nem jelzőfények, csak kirakatok
Feledtetnék a sok tegnapot
Mi elvált már, s el nem válik
Míg csöppnyi időnk mind el nem mállik
Nem jelzőfények, csak kirakatok
Sötét, terhes futóhomok
Mely lehúz most a mélybe,
hol a szóra várunk, a fényre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)