Az adott pillanattal mindig el vagyunk maradva. A jelen olykor eseménytelennek tűnő mozdulatlanságában is olyan mélységek, olyan komplexitás rejlik, melyet teljes mértékben sem akkor és ott, sem később nem tudunk egészében belátni.
Tükörkép, mit sosem láttam
Az adott pillanattal mindig el vagyunk maradva. A jelen olykor eseménytelennek tűnő mozdulatlanságában is olyan mélységek, olyan komplexitás rejlik, melyet teljes mértékben sem akkor és ott, sem később nem tudunk egészében belátni.
A diófa árnyékában
Nyárelőn, a fa alatt,
kereszt alatt, lomb alatt
Néztem, ahogy ment a Nap,
szaladt csak sok gondolat
Kereszt alatt, lomb alatt,
nyárelőn, sok gondolat
Minden múlt, de lomb alatt,
Szív szalad
Szív szakad, szív marad
rohan sok pillanat
Szív szakad, szív marad,
múltad majd befogad
Szív szakad, szív marad
elnyel a pillanat
Szív szakad, szív szakad
Sír fed el, befogad.
Forrás és csillag
A víz felold, a hegy bezár
Ások, s nem-kincsem kincs már
A víz felold, a hegy bezár
Gyémántként fénylik az éj, a magány
A víz felold, a hegy bezár
Az egeknek romjait elragadták
A víz felold, a hegy bezár
S a hajótörött, lám hazatalál.
Emlékszem
S én csak éppen eszméltem
Ami volt, elmúlt, már minden mögöttem
Emlékszem, mosollyal tanítottál
Emlékszem, rózsát kértél
Kezeink közül kipergett minden
Abból, mi volt, már semmi sincsen
Emlékszem - voltál, éltél.
/Nagyapám emlékére/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)