Google+

Új kikeletben



I.

Csillagporos tavaszi éjen
Ahogy a kert aljára értem
Felszikrázott bennem valami újra
Mintha a sok régi gyökér utánam nyúlna
S lángolt megint az évszak: belül

Emlékszem, éreztük még a telet
De Tavaszunk eljött, az idő letellett
Kívül és belül, húrokon, egyedül
Tavasznak sugara bennem most lemerül
Szárba szökkent, burjánzott a rend

II.

Kinn a földön, újra
Felettünk csak végtelen ég
Tér, csillagok, hangtalan zenék
Visszhangzó múltam - minden ős

Keringés, áramlás, olvadó rügyek
Lemenő Napnak festett játéka
Házam falán hazámnak árnyéka
Esõcseppekként a mindenség lepereg

III.

A távolban lángol már a táj
S bár diófám még oltalmunk
Lesújt rám majd teremtő Napunk
Megéget, mint egy szerelmes száj

Az évszak hullámzik, levegő húrja pattan
És mi látjuk előre: az előre láthatatlan
A lét sebesült madárként zuhan,
Hogy hamvából egykor majd újjászülethessen.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

A pillanat mágiája


Az élet ismét táncolt a szívben
Ölemben kék ég volt
Öledben kék ég volt
S valami megmozdult a mélyben

Kertek alján ér el mindig a PILLANAT
Átjár, áthat, átölel Az Egész
Átvillan rajtam: a mindenség, mit megélsz
Furcsa mágia igéz - idéz, hívogat.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Világok gyertyafényben


Görnyedt árnyam a falon nyitott könyv:
Sárguló lapjain fakuló életem
Sárguló lapjain suhanó éveken,
Láthatom, mint száradt meg minden könny

Láttam, hogy nőtt világ-naggyá,
Sötétből lett világossá, majd újra:
Szívem régi dallamok után nyúlna,
S a sötétben felednék, ha hagyná.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Teret álmodék, anyagot

Szeretnék újra szépen beszélni,
igazat mondani, s nem nagyot
De a múltnak betűire már vak vagyok
S régi szóra, még ha igaz is, szép

Süket eme kor, a rongyos, néma jelen
Mely zajong csupán, de semmit se mond
Magára hagy, hogy feltaláld otthonod
Újra, egy régi-új, üres élet ellen.

Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Szobányi univerzum

Emlékek húrja pendül
Múlt zenéje: árnyak s fény
Csukott szemhéjakon napfény táncol
Szín, illat, kép mind rezdül


Újra hallom a fényt, végre
Látom megint a hangokat
Érzek belül minden színt
Mint gyermekként, örömben égve.


Támogass egy kávéval!Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!