Ki megnyitja az eget

Hetven, hatvan, ötven:
a kapun átléptem
Hetven, hatvan, ötven,
Szent idő van bennem

Meddő órák

Miként szalad kezeim közül,

folyik csak, rohan az idő!
Három mutató rendre kitör -
Leég a gyertya, s a fű is kinő

Nemsoká sötét lesz

Nemsoká, nemsoká sötét lesz
Odafagy képzeletünk az éghez
Elboruló horizontok várnak
Nézem csak, ahogy nyúlnak az árnyak

Stációk

Csillag hasad -
Az éj a halálra rábeszél
Sötét patak -
nem hordozhatja a terhét

Görög költők

 Kallinoszt, Türtaioszt, Arkhilokhoszt, Szémonidészt vagy Szolónt, Alkaioszt, Xenophanészt, de akár Szimónidészt, Pindaroszt és úgy egyáltalán - bármelyik görögöt olvasva feltűnik valami, ami elsőre a témák, sorok, képek banalitásaként tévesztheti meg az olvasót.