Bölcsőm e kék ég,
mely a világra ringatott
Sorsom kimérték rég,
hogy legyek énekes halott
Jöttem én is, mint mások -
megannyi búval, bajjal
Jöttem mosollyal, látod
S megyek halk morajjal.
Bölcső az ég peremén
Bölcsőm e kék ég,
mely a világra ringatott
Sorsom kimérték rég,
hogy legyek énekes halott
Jöttem én is, mint mások -
megannyi búval, bajjal
Jöttem mosollyal, látod
S megyek halk morajjal.
Tükör által homályosan
Tán megszúrtam a Megváltót,
Szent, gyámoltalan oldalán
Mégis, áldva hívtam nevét,
mikor haltam azután.
Korok vajúdtak kínban,
pompa és küzdelem közepén
Harcoltam és haltam sokszor
e csillag hátán én.
Vétkeztem is, szenvedtem is
Voltam hős és bitang
Gyomor, szégyen, ország -
minden harcért sírhant.
Tükör által, homályosan
láttam időtlen viszályt,
Hol számtalan alak,
név alatt - én voltam, ki állt.
Ezért a jövőben örökre,
küzdjek bár, mint egykor,
Haljak, hogy harcosnak szülessek,
de haljak még, mint akkor.
/George S. Patton Jr. tábornok Through A Glass Darkly c. versének ITT közölt, csonka verziója alapján készült műfordítása/
Sötét tó tükre
Szétszórt álmok mindenütt, mindegyik félholt
S mit tó tükre mutat, nem az élet
Fekete ecsettel fest furcsa, torz képet
A hamu nem sok, már annyi sincs
Múltad nem több, csak romlott kincs
Szétszórt álmok mindenütt, kedves halottak
Telihold, sötétség, az éjszakák fagyottak.
A téli nap
Az ablakon át a hideg téli nap simogat. Még bizonytalan, hiszen nem jött el az ideje. Bizonytalan, ahogy én is az vagyok. Mint távolodó járművek, úgy hagy el minden gondolat, kép. Végül az emlékek, az arcok, a fények is itt hagynak. Egyedül leszek, igazán.
Tükörkép, mit sosem láttam
Az adott pillanattal mindig el vagyunk maradva. A jelen olykor eseménytelennek tűnő mozdulatlanságában is olyan mélységek, olyan komplexitás rejlik, melyet teljes mértékben sem akkor és ott, sem később nem tudunk egészében belátni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)