A belső idő

 Beleolvasva egy legutóbbi versembe így szólt: - Nem vagy boldog. Ezen elgondolkodtam. Mikor voltam boldog? Tán soha sem. De ez nem igaz. Mert mi a boldogság? Rövidebb-hosszabb időszak – percek, órák, napok, hetek vagy évek, olykor. Múló pillanat, akár a többi.

Nyílt vízen

Nem hallom már a szirének dalát,
Lassú víz mossa el múzsáknak szavát.
Hajóm távolodik, a semminek ront,
Lassan a szél is vitorlát bont

Úton

 Kinyitom a szemem. Nem tudom hányadszor. Nem emlékszem pontosan mikor vagy hol szálltam fel. Azt sem tudom, hogy jó irányba tartunk-e. Igazából abban sem vagyok biztos, merre megyünk pontosan. De máshol is ülnek. Zakatol a szerkezet alattunk, s néha dob rajtunk egyet az út.

Melyik virág vagy?

Bárcsak látnám a virágot, mi lettél
Elfutná, tudom, az arcomat a vér
S szemeimet - mint most - a könnyek
Sírod jelöletlen, szíveink összetörtek

Végső virágzás

Tán e tollal csak
énekelni akarok,
mit a gyermekkor
nekem is hátrahagyott