Zátonyok könyve

A zátonyokon ülök, s nézem:
Múltunk füstölgő romjai az égen
Nyomai egy letűnt világnak
Száradt szirmai egy gyönyörű virágnak

Felütöm most e láthatatlan könyvet
Sírok bele pár keserű könnyet
Ne felejtsd: ez a hajótörött könnye
S zárul már a zátonyok könyve.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Kacatok és hamvak

Minden íz megromlott a számban
Csak néhány emlékkép van nálam
De a jelen mindent átír
Tudom: szerettél.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Holt álmok uralma

Mögöttünk már ezredévek
Ösvények és felejtések
Benőtt utak, összedőlt kapuk
Szél görgeti a rengeteg hamut

Kezem fagyott, ültetésre béna
Nincs mag, legfeljebb széna
Kint állok, csupasz ég alatt
Kárálnak köröttem fekete madarak.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

A beavatásról

Több, mint tíz évet töltöttem a mester társaságában. Nem mindig és nem minden pillanatban voltam vele. Mint minden kapcsolatban, ebben is vannak magaslatok és mélypontok, bár számomra ez a mesterrel való viszony mindig is sokkalta kevésbé volt drámaibb, mint amit személyes életemben megéltem.

Áradás után

Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Némán, ahogy éltünk- elmegyünk
És nem tudja senki: szerettünk

Néhány könyv, néhány könny
Múlt pillanat, holt közöny
Tragédiák a mosolyok mögött
Elbarikádozott érzelmek között.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!