Küzdelem a felejtéssel

Mélységek kristálya, ragyogó éjszaka
Felhőkbe burkolva sorsomnak csillaga
Táncol e káprázat szemeim előtt
S nem tudom, mi az, mi már rég eldőlt

Csendes fohászok asztalfiók-soraim
Csontjaimban érzem, mint múlnak poraim
Minden percem, órám lopott kis valóság
De jaj, tán az egész egy hiábavalóság!

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

A válságról

Mint a letaszított Lucifer, úgy zuhan alá a darabjaira hulló, gyorsuló ütemben sötétedő és üresedő, egyre inkább virtualizálódó, egyre inkább absztrakttá váló világ az apokaliptikus mélységekbe. 

Zátonyok könyve

A zátonyokon ülök, s nézem:
Múltunk füstölgő romjai az égen
Nyomai egy letűnt világnak
Száradt szirmai egy gyönyörű virágnak

Felütöm most e láthatatlan könyvet
Sírok bele pár keserű könnyet
Ne felejtsd: ez a hajótörött könnye
S zárul már a zátonyok könyve.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Kacatok és hamvak

Minden íz megromlott a számban
Csak néhány emlékkép van nálam
De a jelen mindent átír
Tudom: szerettél.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Holt álmok uralma

Mögöttünk már ezredévek
Ösvények és felejtések
Benőtt utak, összedőlt kapuk
Szél görgeti a rengeteg hamut

Kezem fagyott, ültetésre béna
Nincs mag, legfeljebb széna
Kint állok, csupasz ég alatt
Kárálnak köröttem fekete madarak.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!