A téli nap

Az ablakon át a hideg téli nap simogat. Még bizonytalan, hiszen nem jött el az ideje. Bizonytalan, ahogy én is az vagyok. Mint távolodó járművek, úgy hagy el minden gondolat, kép. Végül az emlékek, az arcok, a fények is itt hagynak. Egyedül leszek, igazán.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Tükörkép, mit sosem láttam

Az adott pillanattal mindig el vagyunk maradva. A jelen olykor eseménytelennek tűnő mozdulatlanságában is olyan mélységek, olyan komplexitás rejlik, melyet teljes mértékben sem akkor és ott, sem később nem tudunk egészében belátni.

A diófa árnyékában

Nyárelőn, a fa alatt,

kereszt alatt, lomb alatt

Néztem, ahogy ment a Nap,

szaladt csak sok gondolat 

Kereszt alatt, lomb alatt,

nyárelőn, sok gondolat

Minden múlt, de lomb alatt,

nyárelőn csak hit maradt.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Szív szalad

Szív szakad, szív marad
rohan sok pillanat
Szív szakad, szív marad,
múltad majd befogad

Szív szakad, szív marad
elnyel a pillanat
Szív szakad, szív szakad
Sír fed el, befogad.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Forrás és csillag

A víz felold, a hegy bezár
Ások, s nem-kincsem kincs már
A víz felold, a hegy bezár
Gyémántként fénylik az éj, a magány

A víz felold, a hegy bezár
Az egeknek romjait elragadták
A víz felold, a hegy bezár
S a hajótörött, lám hazatalál.

Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!