Melyik virág vagy?

Bárcsak látnám a virágot, mi lettél
Elfutná, tudom, az arcomat a vér
S szemeimet - mint most - a könnyek
Sírod jelöletlen, szíveink összetörtek

Végső virágzás

Tán e tollal csak
énekelni akarok,
mit a gyermekkor
nekem is hátrahagyott

Új ködök

Régi csúcsok, új ködök
szürke pászmák fej fölött
Emlékek és darabok,
múltba révedt sok halott

Samarkand

I.

A torkolatnál jártam,
hol a folyó a legmélyebb
S az éj a legsötétebb
A fák alá ülve vártam

A katolikus életrend

A kereszténység soha sem volt egy egyszerűen devocionális út. Nem véletlen, hogy a keresztény misztika három utat, három megismerési rendet, három fajta kinyilatkoztatást ismer el, ahogy az sem, hogy a legfőbb parancs, hogy "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!" (Mk 12,30-31)

A három út a via purgativa (καθαρσις), a via illuminativa (φοτοσις) és a via unitiva (θεοσις). A via purgativa az önvizsgálat útja, ahol felfedjük önmagunk előtt tudatosan az Istentől való elfordulásunk gyakoriságát és ezen tendenciák erejét. A lelki megtisztulás útja ez.

A via illuminativa, azaz a φοτοσις, a megvilágosodás vagy inkább megvilágosítás útja, melyre akkor érünk, amint Isten igazságának fénye életünkbe kezd áramolni. Isten fénye átvilágít, eltölt, felmelegít, mígnem ragyogni kezdünk. Ez a szív útja.