Komoly idő, komor idő Szent remények - lelkek tavasza! Visszametsző, lelket söprő Krisztusunknak hívó szava Vár a szőlő, lelked kertje Hogy a magvetőnek azt megkészítsd Keresztségbe, küzdelembe Kik a kegyelemben bíznak, elérik.
Fekszem csak, legjobb soraim elengedem Madár száll tova, feje fölött ág rebben S itt van most újra, megint - lesújt az éj: Viszi hát szavaimnak megtört ütemét
Még szürke a lég odakint, de a zöldek már virulnak egy sárga csőr tűnik fel s az emlékek indulnak Mikor még kerestem, mikor még nagyon hittem Mikor még telve reménnyel tenyerén hordott az Isten